2013. október 13., vasárnap

Ki egyen a tányérkámból? - Gondolatok a gasztronómiai útkeresésről

Ahogy különböző csatornákon keresztül egyre mélyebbre igyekszem ásni magamat a gasztronómia témájában, egyre több kérdés merül fel bennem és egyre jobban elbizonytalanodom. Könyvek, újságok, iskola, főzőiskola... Séfek, sztárséfek, street food fenegyerek, rétest sütő nagyik, hobbiszakácsok... Ahogy sorra látom a maximalizmust és az energiát, ahogy ezek az emberek kavicsról kavicsra felépítették magukat és a cégüket, folyamatosan azon gondolkodom vajon nekem is sikerülni fog-e? Próbálom megtalálni a közös pontokat amitől működik egy üzlet, ahogy egy ötletből szagolható, ízlelhető, élvezhető végeredmény lesz. Eddig is úgy gondoltam, hogy még legalább 2-3 évnyi tanulás előttem áll, míg a dédelgetett saját vállalkozás elindul, most azonban új kipipálandó teendők is kerültek az addig elvégzendő feladatok listájára. Egyet már biztosan tudok: az első feladat, hogy megismerjem önmagam, és a saját képességeimet, korlátaimat. Akkor fogom tudni belőni a célomat, a vállalkozásom tényleges profilját, ha rájövök arra, mi tesz igazán boldoggá. Nagyon sok kérdés merült fel bennem, amikre most igyekszem megtalálni a választ, drukkoljatok...

2013. szeptember 1., vasárnap

Mézes-Mandulàs Sajttorta

Nem vagyok egy nagy cukrász, ahogy édesszájú sem, de egy valamirevaló szakácsnak desszertet is illik készítenie. Mondhatnánk nagyon trendi választásnak a sajttortát, hiszen minden valamirevaló gasztro-guru tűzi mostanában a zászlajàra, de a választásban nem ezért nyert nálam. Szeretem a könnyű, elegáns és nem túl megterhelő desszerteket. Na, ez pont ilyen


Az alapja egy tort keksszel kevert olvasztott vajas massza. Fantázia után használhatsz szinte bármely száraz kekszet összeaprítva, de én első körben maradtam a hagyományos háztartási keksz verzionàl.


Szóval, az összetördelt kekszet alaposan elkevered az olvasztott vajjal és a kiválasztott formába nyomkodod. 140 fokon előmelegített sütőben 3-4 percig sutod, azután kiveszed és félreteszed hűlni.


Most készül a krém. A Mascarpone sajtot összekevered a görög joghurttal, majd ízlés szerint mézet teszel bele. Kóstolgasd bátran, míg el nem éred a megfelelőén édes szintet. Tegyél hozzá egy kis reszelt citromhéjat, majd add hozzá a két egész tojást és alaposan kutyuld össze egy habverővel.


Kész is a massza, ami rá is kerülhet az eközben kihűlt kekszes alapunkra. Tovább sutjuk őket együtt, ugyanazon a hőfokon, 35-40 percig letakarva alufoliàval, utána fólia nélkül, amíg egy kis barnás szint nem kap a teteje. Míg a tortád sül a sütőben, kényelmesen marad időd lepirítani egy serpenyoben a mandulapelyheket, amitől nagyon finom illat lesz az egész konyhádban. Ezzel szórd meg a kész süteményedet és locsold meg egy kis mézzel. Volià


100g keksz, 85g olvasztott vaj, 250ml görög joghurt, 750g mascarpone, reszelt citromhéj, 2 tojás, 1 marék pirított mandula, méz ízlés szerint

2013. augusztus 28., szerda

Az Y generáció és a befőzés

Sokféle tanulmányban olvastam már, hogy minden generáció megtagadja a szülei generációját és homlokegyenest ellenkező csapásirányt választ magának. Úgy látszik az én generációm rögtön kettőt ugrik vissza és nagymamáinkat megközelítő ügyességgel fedezzük fel újra a lekvárfőzés, uborkaelrakás és kiskertgondozás alapjait. Több hozzám hasonló 30 alatti barátnőmnél találsz teli kamrát és csajos estéknek is gyakori szereplője a te hogyan teszel el savanyúságot, vagy nevelsz bioparadicsomot a kiskertedben/erkélyen vagy balkonládában. A napközben kiskosztüm, délután kiskert és befőzés szentháromság simán belefér az okostelefon nyomogatása és a 3D televíziózás mellé. Legutóbb a Margitszigeten egy nyugdíjas néni szerette volna megvenni a barátnőm által befőzött lekvárt. Kifordított világ lenne? Nekem tetszik.

2013. augusztus 26., hétfő

Kenyérsaláta

Még évekkel ezelőtt, Franciaországban akadtam rá erre a receptre, ami banálisan egyszerű, de nagyon-nagyon finom. Alkalmas a maradék/fagyasztóban árválkodó elfelejtett baguette, kenyér vagy kifli újraértelmezéséhez. Nagyon finom és gyorsan elkészíthető vacsora.

Elkészítése:
A maradék pékárut nagyobb kockákra vagy karikákra aprítod és sütőben éppen világosbarnára pirítod.
Míg pirulnak a kis kenyérkéid, megmosod a paradicsomot és megtisztítod a hagymát. Mindkettőt félbevágod és utána pedig cikkekre szeled.
Ezután egy kis tálkában összekeversz olívaolajat borecettel egy csipet sóval és egy picike mézzel.
Mire mindezzel elkészültél,szépen megpirultak a kenyérkék. Ha türelmes típus vagy és nem nagyon éhes, a kenyérkarikákat egyenként átdörzsölheted egy leheletnyi fokhagymával. Ha ez túl macerásnak tűnik, a késsel nyomd össze a fokhagymát és tedd az öntetes tálkádba. Átveszi az ízét.
Ezután keress egy jó nagy tálat, tedd bele a kenyeret, a paradicsomot, a lila hagymát és egy fetasajt felét morzsold rá. Ezután forgasd át az egészet az öntettel.
Már csak annyi dolgod maradt, hogy tálalás után hozzáadj a salátához még egy picike olívaolajat és ízlés szerint megszórd borssal.

Hozzávalók:
Elfelejtett kenyér/baguette/kifli
2 lilahagyma
3 nagyobb paradicsom
1 gerezd fokhagyma
fél fetasajt
olívaolaj
borecet

bors
pici méz/cukor - ízlés szerint

2013. augusztus 22., csütörtök

Gyertek ti is (főző)iskolába

Ebben a szemeszterben is folytatom a segédkezést, kuktáskodást a Makifood főzőiskolában, hogy minnél több gyakorlatra tegyek szert a konyhában és új konyhatechnikai fogásokat leshessek el a nagyoktól :)


Ha benneteket is érdekelnek az ilyen kurzusok, még tudtok jelentkezni az órákra az alábbi linken:


Ez egy link: Makifood őszi kurzusok

Én a következő alkalmakra kaptam idén lehetőséget:

szept 9. Húsmentes Vacsoraklub

Szept 12. Nemzetközi zsidó konyha

Szept 23. Diabetes konyha

Okt 18. Katalán tapas

nov 15. Flexitariánus

dec 14. Kanapé buli

Alig Várom...

2013. augusztus 21., szerda

Vissza az iskolapadba

Szeretek tanulni, szeretek főzni, valamint enni is. Ebből kifolyólag a Gasztronómusképző tanfolyam csakis olyan dolog lehet, amit nekem találtak ki...


Holnap megyek felvételizni a Werk Akadémia Gasztronómus-képzőjére.


Drukkoljatok :)


Ez egy link: Gasztrosuli!

2013. július 21., vasárnap

Mit eszik egy szakács? 2.

Harmadszorra cserélted le a napi ajánlatot, és már a jolly-joker rántott sajt-rizs időtlen klasszikus párosa is elfogyott. Sebaj, már csak 10 perc és két óra lesz, vége a menü-időnek.

Lehet visszaszámolni, addig, hogy gyorsabban teljen az idő elkezded takarítani a délelőtt gyártott romokat, hogy jobban átlásd a helyzetet. Továbbra sem jutott időd ebédelni, de pakolás közben csekkolod a hűtőt és azon spekulálsz, hogy néhány perc múlva végre te is kajához juthatsz. Már csak 3 perc van vissza a menüztetésből, Most már biztos nem fut be senki ebédelni, gondolod naivan…

1 perc, már csak egyetlen perc, éppen elővarázsoltál magadnak némi tejszínes-gombás szószt, és felraktál egy csirkemellet a rostlapra, hogy végre megedd a mai első normális ételedet. Szép elgondolás, de ez még nem a te időd. Befutott egy 4 fős társaság, menüzni szeretnének. Meg tudod érteni őket, te is szívesen ennél végre valamit, különösen a mai menüből szívesen ettél volna, úgy tudod (hallomásból), hogy jót főztél. Valami halvány emlékeid vannak, hogy kóstoltad is a levest, de már nem mernél megesküdni rá.

De most ne ezen törd a fejed, azon agyalj, milyen negyedik verziós menücserét tudsz megvalósítani néhány perc leforgása alatt. Pont szezonja van a fejes-salátának, dobjunk össze egy kis tojásos nokedlit salátával. Level1. Egyszerű és finom. Remek, vendégek meggyőzve, lelkesen fogadták az ötletet. ezért bónuszként (és a leves helyett) megkapják a tegnapról maradt Tiramisukat. Épp 4 adag, érzékeny búcsút veszel tőlük.

Mindeközben a gombás szószod kihült, a roston csirkemellet pedig beleaprítottad egy salátába. Délután 3 óra van, végre meg tudsz inni egy pohár vizet és gyors fejszámolást csinálsz.

A mai beviteled: Egy kávé éhgyomorra, 1 kanál fokhagymakrémleves és egy darab koktél garnéla kóstolás céljából, 2 kanál menü leves, sózás előtt és után, rétes töltelékes táljának kikanalazása és egy pohár víz.

... Szerintetek miért kövérek a filmekben a szakácsok?

2013. július 19., péntek

Világok kereszteződésében azaz a kanári-szigeteki konyha

A spanyol konyha és borok végeláthatatlan különlegességei és egyszerűségei közül a választás nehéz és olykor az egész nyaralás sem elegendő végigkóstolni a menüt. Habár a tapas stílusú étkezés különböző ujjravaló csippanatai és a tenger gyümölcsei paella még mindig favoritnak számítanak a turisták körében, tudni illik, hogy Spanyolországban több száz éve minden tájegység meghatározó gasztronómiai sajátosságokat tudhat magáénak. A Kanári-szigetek különleges földrajzi fekvése és mégkülönlegesebb ősi kultúrája miatt csakúgy, mint a Teide - az ország legmagasabb hegye Tenerife szigetén, méltóan kiemelkedik az ország összes többi ízvilágából. Az évszázadok alatt Portugáliából, a Maghreb országokból, Hollandiából és Spanyolországból betelepült különböző kultúrájú népek, és az utolsó kikötő pontjukra érkező, az Újvilág meghódítására indult vagy éppen megérkezett hajósok mind-mind rajtahagyták bélyegüket a helyi gasztronómián.

Az őslakos guancsok, akik eredetileg európai és berber ősöket is magukénak tudhattak már igen gazdag mezőgazdasági és állattenyésztési kultúrával rendelkeztek. A kanári szigetcsoport, pontosabban Grand Canaria, Tenerife, Lanzarote, Fuerventura, La Gomera, La Palma és El Hierro három nagymértékben elkülönített konyhát különböztet meg, melyek közül a legalapvetőbb, a szigetek belső területeire jellemző, egészen a guancsokig visszaeredeztethető vidéki konyha. A szigetekre jellemző még a valamivel drágább alapanyagokat, mint a húst, a halat és a tojást használó gazdagok konyhája és a süteményeiről, desszertjeiről és eltennivalóiról híres szerzetesi konyha.





Gofio [photo: comidasana.net]


A vidéki konyha nem használ sem kenyeret, sem tejet, mert ezek a termékek mind a felsőbb társadalmi osztályok ételei voltak. Annál inkább használja a gofio-nak nevezett búzából, csicseriborsóból, farkasbabból, kukoricából és különböző gabonákból őrölt lisztet, amelynek összetétele és arányai szigetenként változhat. A gabonaszemeket forrásvízbe áztatják pár napra, hirtelen a napon kiszáritják és sóval együtt megőrlik őket. A gofio-nak végeláthatatlanul sok fajtája létezik. Ezzel a keverékkel sűrítik a leveseket és pörkölteket, készítenek belőle fagylatot és gofio escaldado-t vagyis kását, amit halleves alaplevével és mentával kevernek, majd vöröshagymával szolgálnak sült halak mellé. Keverhetik vörös- vagy muskotályos borral, cukorral és tojás sárgájával, mézzel, mojo [ejtsd: moho] szósszal, molasszal, krumplival, disznóhússal, banánnal vagy fügével. A beleten con gofio különlegessége, hogy az éppen életet adó kecske vagy tehén tejéhez adják hozzá ugyanazon a napon. Hűvösebb időkben semmi nem melegiti úgy a gyomrot, mint a cafe con gofio, vagyis a liszttel kevert hosszúkávé.












Gofio escaldado [photo: http://elsaperdomo.wordpress.com]


A Kanári szigetek konyhájában Amerika 1492-es felfedezése után a kukorica és a krumpli, mint alapanyag az elsők között jelent meg és vált a mindennapok részévé. A vidéki konyha előszeretettel használja mindkét növényt, természetesen többféle variációban. Teszik ezt a kukoricával, vagyis ahogy a szigeteken hivják a millo-val, parazsló tűz felett grillezve, sós vízben áztatva vagy cukorral vörös borban pácolva. Mindezek mellett főzhetik is, amit sóznak és vajjal kennek, spanyol neve pinas de millo sanco-chadas. A mojo szósszal leöntött főtt kukorica neve macho. A papa, vagyis a helyiekek által nevezett krumpli elsőként Santa Cruz de Tenerife-re érkezett Peruból 1622-ben és megművelése hatalmas sikert aratott. Mára annyira beépült a helyi ételek közé, hogy a krumpli lett a legtradícionálisabb eledel. Legelterjettebb formája a papas arrugadas azaz a ráncos burgonya. Nevet onnan kapta, hogy a sós lében, lassú tűzön főzött egész krumpli héját rajtahagyják és amikor megfőtt, és leöntötték róla a vizet, még visszateszik a tűzhelyre és fedő alatt ráncosra szárítják.








Papas arrugadas - ráncos burgonya [viajesdivertour.com]


A mojo szoszok ugyanúgy, mint bizonyos emblematikus ételek részeként, önmagukban is nagyon népszerűek. Amikor a Kanári szigetek valamelyikén járunk, nincs olyan hely, ahol ne találkoznánk ezzel a gazdag aromájú és ízű szósszal. A mojo verde vagyis a zöld mojo szósz eredetileg El Hierro szigetéről származik, de nagyon gorsan közkedveltté vált a többi szigeten is. Összetevői a korrianderlevél, olivaolaj, köménymag, ecet és fokhagyma. Ennek a zöld szósznak a párja a piros mojo szósz, vagyis a mojo roco, vagy a chilivel fűszerezett mojo picon roco. A szintén gazdag aromával büszkélkedő szósz összetevői olyanok, mint a piros kaliforniai paprika, édeskömény, olivaolaj, fokhagyma, ecet és paprika. Kiváló kisérője a húsos ételeknek és grillezett halaknak, mint a tengeri keszegnek és sügérnek. A csípős változat kirívóan fűszeres aromájával egyedülálló a mojo tradicionális szószok között, széleskörben használatos főként gyógyitó, nyers összetevői miatt. További mojo szószok olyanok, mint a sajttal kevert mojo almogrote La Gomera szigetéről, vagy a mandulával ízesített mojo de almendras vagy a mojo hervido vagyis a forralt szósz.











Mojo roco és mojo verde – piros és zöld moho szósz [photo: http://canariascanarias.es]


Legfőképpen a gazdagok konyhájában megtalálható húsos ételek többségét disznóhúsból, kecskehúsból, birkahúsból és nyúlból készítik. A nyulakról azt tartják, hogy maga Kolombusz Kristóf telepítette be őket a térségbe, remélve, hogy további hajóútjaira az amerikai földrészre innen viszi majd a legfrissebb húsutánpótlást. A Kanári szigetek legelterjettebb nyúltálát salmorejo szósszal fogyasztják, neve conejo al salmojero. A húst először borban, ecetben, fokhagymában és fűszerekben pácolják majd oliva olajban hirtelen kisütik. Ezután a kakukkfüves, rozmaringos, fehérboros szószban lassú tűzön puhára főzik. A disznóhús rostonsült változatát a Kasztíliából származó toston-t mindenütt fogyasztják, azonban mégkedveltebb elkészítési módja a ragu. A tumbo de puchero keszülhet csicseriborsóval és chorizo-val (spanyol paprikás kolbász) vagy igen kedvelt még a vizitormából, édesburgonyából és yam-ból összeallitott potaje de berros. A yam a burgonyák családjába tartozó hosszúkás növény, az édesburgonyával együtt batata-nak hívják és az Antillákról érkeztek a szigetekre.






Potaje de berros [photo: casasruralesdelagomera.es]


A legtöbbet fogyasztott etel a Kanári-szigeteken mégis a hal és a tengergyümölcsei. A helyiek és a turisták körében is kedvelt a szardíniából, ajókából, makrélából, papagájhalból, szürke márnából és sopimpa -ból (a skorpió halak családjában) készült friss tálak vagy a napon szárított különböző fajtáik. A hallevest avagy a caldo de pescado-t ugyanakkor a legtöbb esetben sügérből készítik. A caldo eredete ott keresendő, hogy kanári halászok készítették először hajójukon miközben Afrika partjainál halásztak. Pusztán frissesége és minősége miatt az egyik favoritnak számitó eledel a térségben. Hagymával, kenyérrel, borssal, alaplével és ecettel készítik. A tengergyümölcsei kinálat legtöbbször rákokból, tintahalból, kagylókból és osztrigából áll, elkészítési formájuk minden szigeten különböző lehet, azonban egyvalami közös. Mindig mojo szószokkal kísérve tálalják. A legismertebb páncélos állat a santorra, ami kinézetében a homárhoz hasonlít, de ízben jóval finomabb.



Haltál [photo: gasztroutazo]








Az Ókorban azt tartották a legnyugatabbra fekvő El Hierro szigetéről, hogy a világ vége. Ha tényleg így is lett volna, még akkor is megérte volna elmenni odáig, hogy megkóstoljuk a messzeföldön is híres quesadilla sajttortáját, amit itt a szigeten készítenek. Ugyanakkor a mandula és a méz is kedvelt desszert alapanyagok . Mandulát használnak olyan helyi desszertekhez, mint a Principe Alberto sütemény és a krémes bienmesable, avagy a mandula puding. Pestinos a neve a mézzel bevont süteményeknek, amelyeket a szigeteken élő női szerzetesrendek készítenek évszázadok óta.










Quesadilla – el hierro-i sajttorta

2013. július 5., péntek

Mit eszik egy szakàcs? 1.

Ismeritek a hasonlatot a suszterrel és a cipőjével? Sajnos vonható némi hasonlat a szakács és a vacsorája témakörben is. Nagyon nagy tudatosságra van szükség, hogy a szélsőséges kényszer -szokásainkat levetkőzzük. En egy szálloda éttermébe járok be főzőcskézni, ahol a következőképpen néz ki a nap:


Reggel fél 6 korul, még hunyorogva átöltözöl a jéghidegre szellőztetett konyhában és szerencsés esetben míg a serpenyők átmelegszenek, van időd meginni egy gyors kv-t. Ez egy apró jutalom azért, hogy ma (kivételesen) nem aludtál el :) 6-10-ig tart a reggeliztetés, folyamatosan töltöd vissza a tálakat. Nem, nem eszegetsz bele csak úgy ad hoc a kajába, optimista vagy, hogy lemegy a roham és lesz időd kényelmesen, ülve enni. Segítek, nem lesz. Legalábbis 10bol 8szor nem lesz.


10 óra van. Minden vendég elment. Kiültök a kollégákkal, hogy most jól megeszitek a reggeli svédasztal maradékát. Na, ilyenkor jön az, amire az ember reggel 10kor legkevésbé sem számol, két betérő vendég aki EBÉDELNI szeretne. Ebédelni? Reggel 10-kor? De most komolyan? Fokhagymakrémleves és garnélás spagetti reggel 10-kor? amikor te még nem is reggeliztél? Mosolyogsz, és közben keresed a kandi kamerát a falakon, és gyanakodva gondolsz a szabadnapos kollégádra, hátha o küldte ide az unokatesóját a tegnapi beszúrásodért. De nem. Ezek csak kötik az ebet a karóhoz, ebédelni akarnak, akkor főzzünk nekik ebédet, na.


Éhgyomorra fokhagymakrémlevest és garnélát kóstolni: MEGFIZETHETETLEN :)


Ez az akadály is legyűrve,főzhetjük le a napi menüt. Először. Ugyanis az elfogyasztott menük szàmàra nem tudsz semmi számtani sorozatot ráhúzni. Van hogy 3at visznek el belőle, van, hogy 150et. A lefőzött mennyiséget megpróbálod a kettő közé belőni, úgy, hogy előtte még kàrtyàt is vetsz és erősen mantrázol. Nem, nem sikerult jol beloni. Kész az első 50 adag, a levesből kostoltàl egy-két kanállal. A második rétes lesz, a töltelékes tàlbol megetted a maradékot. A mákos meggyes keverék nagyon finom :)


Félidőben elfogy a menü, két választásod van: Barry, a villám sebességével rekonstruálod a művedet, vagy pedig alternatív menüt keresel a villámgyorsan megoldható kategoriàbol. Küldetés teljesítve. Azért kicsit fantáziátlan minden nap rántott sajt-rizs kombora cserélni a menut. Ejnye, egy dobàsbol kimaradsz... Ràadàsul már kezdesz duplán látni az éhségtől.


folyt. kov.

Ohhh, purée

Ha szeretnél vinni valami üdítő vàltozatossàgot a tészta-rizs-krumpli köret - szentháromságba, kísérletezz bátran a zöldségpürékkel. Texturàjuk és színük is feldobja a tányért.

A krumplipürével azonos elkészítési módon készül a vitelot, vagyis lilakrumpliból készült püré, és a sárgarépapüré is, amelyet egy kis őrölt köménymaggal kiegészítve a marhahúshoz nagyon finom köretként ehetsz.

Szintén nagyon finom a cukkiniből készült püré is, ami csirkéhez és pulykához is jolly-joker választás. Ha ünnepre tálalsz, és igazán alkalmi tányérra vàgysz, készits többféle pürét a főétel mellé.

2013. június 2., vasárnap

Mi fán terem a Café gourmand?

Szerintem a Café gourmand, mint jelenség, a francia savoir-vivre egyik legzseniálisabb gyöngyszeme. Az ínyenc kávé nem más, mint a legjobb megoldás a rendelnék is desszertet meg nem is dilemmára.
Francia éttermekben a vacsora végén választhatod az ínyenc kávé megoldást, ami azt jelenti, hogy az eszpresszód mellé kihoznak 3-4-5féle mini verziót az étterem desszertkínálatából.
Az összetétele természetesen regionálisan változik, így megkóstolhatod az összes helyi finomságot kicsiben, a kávé áránál nem sokkal drágábban. Mi a párommal általában az egyik kávét kérjük csak ínyenc verzióban, aztán megosztozunk az édességeken.
Ti is megkóstólnátok egy ínyenc kávét?

2013. május 19., vasárnap

Ha Seattle, akkor Seafood - Eszter kulinális élményei a tengerentúlról

Egyik kedves világjáró barátnőm Eszti, aki jelenleg Londonban él, úgy döntött ő is szeretné megosztani utazási és gasztronómiai élményeit velünk. A munkájából adódóan időnként Seattle-be küldik, ahol a helyi étkezési szokásokat térképezte fel. Együnk együtt egy jó tenger gyümölcsei tálat Seattle-ben...




Az Egyesült Államok Smaragd Városa sok mindenről nevezetes. Híres többek között környezettudatosságáról, a Boeing gyárról, a Microsoft, Starbucks óriásvállalat központjairól, a munkavállalók nagyarányú iskolázottságáról, a Nirvanaról es Jimmy Hendrix-ről. Ami azonban az utazót legfőképpen Seattle-be vonzza az a messze földön is híres halkonyhája. A város szinte minden kerülete büszkélkedik halételek sokaságát kínáló, többszörösen díjazott éttermekkel. A helyiek a legjobb útmutatók, érdemes őket kérdezni a legjobbakról városban.

Mint minden amerikai nagyváros, Seattle is azzal büszkélkedhet, hogy lehetővé teszi a nemzetközi ízek sokaságát. Itt a 'seafood', nem feltétlenül a franciás, nagy allűrökkel megehető osztrigát és langusztát jelenti, hanem ebbe a kategóriába tartozik az ázsiai, a mediterrán, a skandináv és a dél-amerikai konyhák íz világa is.

Amiben minden helyi ember és étterem-tulajdonos egyetért, hogy a napot jó korán érdemes kezdeni a halpiacon, rögtön a hajnali fogás után, mert ilyenkor lehet a legfinomabb ételeket készíteni belőle. A Pike Place-i termelői piac több mint száz éve őrzi a helyi ízek titkát akár halról, akár tengeri gyümölcsről legyen szó.



A város Ballard nevezetű kerülete azzal büszkélkedhet, hogy első európai lakói skandinávok voltak. Nekik nem volt nehéz megszokniuk azt a nagymértékű kagyló- es lazacfogyasztást, amin a bennszülött indiánok mar évszázadok óta éltek ezen a területen. Az éttermek sokaságát felsorakoztató hely egyik legnagyobb kincse az a skandináv stílusú ételeket kínáló Walrus & the Carpenter osztriga bár, ami az új trendet képviseli világszerte, vagyis a bárpultnál való ételfogyasztást preferálja. Az angolul Counter Culture-nak nevezett éttermi jelenség természetesen a kifejezés eredeti használatára is utal, ami a megszokottól eltérő szubkultúrát jelent. Az étterem különlegessége a jéggel töltött drótkosarakban sorakozó kagylók sokasága a pult vonalán, így kínál friss es szabadon választott gasztronómiai élményeket.



Walrus: Együnk a bárpultnál

A Hitchcock étterem a belvárostól kicsit kieső Bainbridge szigeten található, kiváló mediterrán jellegű konyháját több díjjal is kitüntették már. Hogy mivel érte el ezt a kitüntetést? Azt az étterembe járó közönség nagyon egyszerűen úgy fogalmazta meg, hogy Brendan a legjobb módon ötvözi a kifinomult és sokat utazott francia nagymama főzőstílusát a helyi alapanyagokkal és megpróbál csak kézzel dolgozni. Étlapjukon olyan tengeri különlegességek szerepelnek, mint friss, grillezett szardínia cikória-, spenót- es mentamártással, Manila kagyló fregoli sarda-val, ami a magyar tarhonyának felel meg és mediterrán stílusban elkészített fekete kagyló ecetes vöröshagymával.


facebook/hitchcock

Hitchcock: Tengeri különlegességek, háziasan

A belvárosban sétálva éttermek sokasága kínál hatalmas, tengergyümölcse tálakat több személy részére. A Waterfront-on található The Crab Pot étterem az egyik legismertebb és legkiemelkedőbb hely a közös hallakomákra. Óriási haltáljait olyan tengeri finomságokkal tömik meg, mint király, folyami- és garnélarákok, párolt kagylók, óriási lapos hal- és lazacnyársak. Ez az az élmény, amiért érdemes Seattle-be látogatni, mert ha megtettük, hogy megrendeltük a tálat, akkor nem történik más, minthogy a tenger világa egyszerűen csak ráomlik az asztalunkra. A fakalapács segítségével mindegyik kagylóhéj nyitható, csupa móka elbabrálni velük, főleg olyannak, aki nem szokott rákok és kagylók evéséhez. Es igen, itt biztosan maszatos lesz az ember…



The Crab Pot: Hallakomák

Seattle-ben az ázsiai ételek kedvelőinek biztosan a Thai Sima étterem a kedvencük mar huszonhat éve. Az ételek mindig frissek, hatalmas adagokban érkeznek az asztalra és tintahal választékuk a legkiemelkedőbb városszerte. A tintahal érkezhet curryként, pad thai tálként, pirított és sült formában, mindig kiváló minőségű friss zöldségekkel, osztriga es édes-savanyú szószokkal leöntve. A hely a The Seattle Times szerint a legjobb fokhagymás garnélarákot kínálja, Az étterem miliője autentikus, elrepíti a vacsorázót Thaiföldre, amíg elfogyasztja az ételét, garantáltan kizökkentve a mindennapok forgatagából. A mindig mosolygós thai személyzet teszi teljessé az itt szerzett kulináris élményeket. Az étterem küldetéstudattal is rendelkezik, helyi alapítványokat támogat és ételt is juttat olyanoknak, akik rászorulnak.



Thai Siam: Seafood

A Smaragd Város még biztosan vezetni fogja az Egyesült Államok legiskolázottabb városainak listáját egy darabig és intelligencia a gasztronómiai kultúrájában is képviselteti magát. Ahogy az alapanyagok termesztésére és az állatok tenyésztésére is ugyanolyan nagy gondot fordítanak, mint azok feldolgozására, így nyugodtan állítható, hogy a város minden pontján kiváló minőségű ételekkel találkozhatunk.

Péter Eszter cikke

2013. május 18., szombat

Nyereményjáték - Belépő Francia cukrászat órára

Egyre többen olvastok és egyre többen vagytok tagjai a facebook oldalamnak, aminek nagyon örülök és egy AJÁNDÉKKAL szeretném meghálálni a játékom szerencsés nyertesének.


Van egy értékes belépőm a MAKIFOOD főzőiskola 2013/06/08 szombat délelőtti, 10től 13 óráig tartandó Hagyományos Francia Cukrászat kurzusra. Otthon kuktáskodtam Stephane, a francia cukrász mellett és szeretném ha valamelyikőtök megtapasztalhatná az élményt amit az órája jelent.


A játékra nevezni kedd este 8 óráig lehet, egy fotóval a kedvenc ételedről, éttermedről, büfédről, vagy saját magad által készített étel fotójával.Kérem a fotót küldjétek az e-mailemre, katellm1986@yahoo.fr, vagy küldjétek át üzenetben az Együk végig Európát facebook oldalamra.


A nyertes megkapja az órára szóló visszaigazoló e-mailt, amit kiállíttatok a nevére.

KÉREM CSAK OLYANOK JELENTKEZZENEK akik adott időpontban el tudnak menni a Madarász Viktor utcai főzőiskolába, és tényleg szívesen részt vesznek a kurzuson. Köszönöm és várom a jeletkezéseket és fotókat: Kata

2013. május 17., péntek

Fast journey with fast food in London

Villámlátogatást tartottam a hétvégén a Londonban élő testvéremnél és londoni magyar barátnőmnél. A villámlátogatást a Eurostar jegyek lehetetlen beárazása tette logikátlanul röviddé, mert csak a péntek késő esti és a vasárnap kora reggeli vonat ára volt még aránylag megfizethető. Egy kerek napom volt tehát és két röpke éjszakám, hogy kihozzam a maximumot a kedvenc városomban töltött időből.


Úgy hozta a sors, hogy elveimmel ellentétben csupa gyors, illetve gyors jellegű ételt ettem, de egy cseppet sem bánom, mert mindegyikben volt egy csipet különlegesség. Ha hosszabb időre megyek, akkor tudományosan ki szoktam előre választani a célpontjaim egy részét, a többi pedig a spontán kószálások alatt kialakul. Sajna erre most nem jutott időm.


Péntek este a Hammersmith Broadway Plazaban kajáltam, ahol a testvérem dolgozik, egy Pinch nevű étteremben, nagyonnagyon finom halal pizzát ettem nagyon kedves fogadtatással, úgyhogy le a kalappal előttük, nagyon jó kis hely :) Igazi házi ízei voltak az ételnek, semmi mű és gyorskaja hatás. Lovin'it


Itt pizzàzz Londonban: Pinch

Szombaton reggel a legkedvesebb londoni elfoglaltságaimból kettő is kijutott: a kinn élő barátnőm és a kedvenc reggelizőhelyem a Pret á Manger. Azért szeretek oda járni, mert zászlójára tűzte a friss, egészséges alapanyagok és az egészséges hozzávalók használatát. Rengeteg színes gyümölcs, zöldség, szendvicsek, joghurtok, müzlik, zabkásák, smoothiek... Egyszóval igazi Katamennyország :) Ha arra jártok, egyetek egy majonézes tojásos szendvicset mangós smoothieval.


Egészséges reggeli: Pret a Manger

Az egyetlen hely a hétvégén, amit tudatosan kiválasztottam az az ebédelő helyünk volt, mert annyi jót hallottam már róla, hogy muszáj volt kipróbálnom, a szintén gyors, de nagyon igényes éttermet, a Wagamama-t. Japán és egyéb Ázsiai fogások lelőhelye ez az étterem és szuper Ramen-levest lehet enni, sokféle változatban. Én húsos-tengeri gyümölcsöset választottam, nagyon finom volt, és az árai is megfizethetőek. Biztos legközelebb is felveszem a listámra ha arra járok


Aldozz a japàn konyha oltàràn: Wagamama

2013. május 5., vasárnap

Mit esznek a franciák? 1.

Mi jut eszetekbe a francia konyháról? Nem, nem az haute cuisine-re, gondolok, meg a Michelin csillagokra, nem is a franciák békát esznek beidegződésre (na jó, esznek, de nagyon finom, tényleg), hanem az egyszerű hétköznapokra. Mit tesz az uzsidobozba az anyuka reggel, mit esznek a menzán, mit otthon, mit visznek ki a parkba egy vasárnap délutáni piknikre?

De ne szaladjunk előre ennyire, időzzünk el egy kicsit a reggelinél. Hogy őszinte legyek itt tényleg van némi jogalapja a beideződésnek, valóban tehető szinte egyenlőségjel az igazi francia kedvenc reggelije és a croissant-t, feketekávé harmonikus párosa közé.

Az igazi croissant-t reggel, frissen kell megvenni, a kedvenc pékségedben, amit nagy gonddal választottál ki a szomszédos utcák választékából, mert a pékséggel nem viccelődünk, kiválasztunk egyet és hűségesek maradunk hozzá. Oda fogunk járni, ahol legvajasabb a croissant, legmosolygósabb az eladó hölgy és legillatosabb a kávé. Sok pékség itt felénk már hajnali 4óra30tól nyitva van, gondolva a hajnalban munkába indulókra is.

Amennyiben nem útközben, vagy a munkahelyen fogyasztja el a francia a reggelijét, hanem otthon, a menü akkor is a pékségből zsákmányolt croissant vagy egyéb édes péksütemény marad, amelyek közül nagyon népszerű még a pain au raisin (mazsolás csiga) és a pain aux pépites au chocolat ( a csokoládé darabokkal sütött kenyérke). Előfordulhat még a reggeliző asztalon friss baguette is, házi lekvárokkal, amit aztán úgy lekvárostul a kávéba mártanak, ami bár autentikus, de szerintem rettentő gusztustalan :) Rossz francia lennék... Az otthoni, reggeli kávéhoz való bögre pedig igazából nem is bögre, hanem egy kis tálka, olyan mint egy müzlistál, ebből isszák a hosszú feketekávét, és ebbe mártogatják a baguettet is. Nekem fura ilyen fülesincs tálkából inni, úgyhogy ha nem vendégségben reggelizem, akkor suttyomban előveszem a békebeli kis füles bögrémet, hogy jobban otthon érezzem magam.

A legeslegjobb dolog viszont, ha igazi francia reggelit szeretnél, elmenni egy igazi reggelizőhelyre, hétvégén, amikor akár 2-3 órát is rá tudsz szánni erre a fontos műveletre, na, akkor próbálj meg keresni egy olyan szuper helyet amilyen az enyém volt Bordeauxban :)

Bordeaux-i reggeli: Francia reggeli

2013. április 27., szombat

Sport, étel, Egészséges Életmód, Ritával, a Testszobrásszal

Régóta ismerem Ritát, részben a gimiből, részben egy fehérvári edzőteremből, ahol oktatóként tevékenykedett amikor még én is ott laktam. Nagyon szerettem a spinning óráit, különösen egy karácsonyit amikor mécsesekkel és hangulatvilágítással, valamint karácsonyi dalokkal tette különlegessé az órát. Jelenleg otthon van a kisbabájával, de közben építgeti az oldalát,és edzéstippeket, terveket és életmódtanácsokat ad, hogy akár kevesebb pénzből is, de többet törődhessünk a testünkkel, egészségünkkel

Rita oldala: Testszobrász

Ha bemutatkozol, mik azok a dolgok, amiket elsődlegesen fontosnak tartasz elmondani?
R: Anya vagyok, feleség és nő. Így számomra azok a legfontosabb dolgok, melyeket ez a három szerep magába foglal.
Ki vagy, mivel foglalkozol?
R: Jelenleg otthon vagyok Házi Manómmal és igyekszem kitanulni a háztartásvezetés rejtelmeit. Vagyis olyan dolgokkal foglalkozom, melyekre korábban soha nem jutott időm, azonban mindig vágytam megvalósítani. Varrni, kézimunkázni tanulok, fűszernövényeket nevelek, virágokat ültetek, rengeteget Babázom, és a Kicsivel járva-kelve figyelem az embereket. És létrehoztam egy sportos életmódról szóló weboldalt, vagyis inkább blogot, amelyre már hosszú ideje készülök.

Mióta vált fontossá számodra a sport és a tudatos életmód?

R: Lételemem a mozgás gyerekorom óta. Imádok a szabad levegőn edzeni, kirándulni, bicajozni. Dundi kisgyerekként kezdtem, akit az anyukája igyekezett terelgetni a sportok felé, aki azonban belesüppedt a mostani generációkat még jobban fenyegető tévénézős, mozizós, csipszezős puhaságba.

Aztán jött a kamaszkor, amikor már kezdett számítani a megjelenés. A sport igazán fontossá akkor vált számomra, mikor egy ösztöndíj keretében egy külföldi iskolában tanulva bekerültem a tájfutó csapatba. Itt éreztem rá igazán a mozgás örömére, s tapasztaltam meg az érzést, hogy az iskolai tömegsport nem feltétlenül kell, hogy szenvedés legyen úgy, mint az itthoni „tesiórák”, sőt.

Egy verseny alkalmával utolsóként róttam a köröket, de annyira, hogy az előttem legutolsó versenyző egy teljes körrel hamarabb befejezte a futást. Nekem azonban egy egész stadionnyi, állva tapsoló ember drukkolt, s jobban örültek, mikor beértem a célba, mint magának, a győztesnek. Ekkor döbbentem rá, hogy ezt így is lehet csinálni, s kezdtem el fájlalni, hogy ez a fajta sportra nevelés nálunk mennyire hiányzik.

7 hónapja édesanya is vagyok, ami másfél embert kívánó 24 órás szolgálat – egyesek szerint. Én azonban úgy gondolom, hogy nem kell, sőt, nem szabad lemondanunk aktív életmódunkról gyermekünk születése után sem, hiszen mi állítjuk fel a követendő mintákat a Kicsiknek. Így felelősnek tartom magam és elsődleges feladatomként tekintek Gyermekem egészséges életmódra tanítására.

Milyen céllal készült és miről szól a Testszobrász oldalad?

R: A Testszobrász egy régi álmom, s tulajdonképpen összefoglalja mindazt, amit a sportról és egészséges táplálkozásról tudok és gondolok. Alapelvem a „Simple but not stupid”, vagyis egyszerű, de nem gagyi.
Ez igaz az edzéseimre és a táplálkozási ajánlásaimra egyaránt. Nem kell véleményem szerint az egészséges életmódot túlmisztifikálni. Egy-egy edzésem alig néhány gyakorlatból áll össze, s alig vesz igénybe 10-30 percet a napunkból, azt azonban garantálom, ha valaki lelkiismeretesen végigküzdi magát a gyakorlatsoron, biztos lehet benne, hogy eléri fitness céljait.

A Testszobrász nem más, mint egy mozgalom. Azokért az elszánt nőkért és férfiakért jött létre, akik otthonukban edzve bebizonyítják a világnak, hogy napi maximum fél óra tréninggel is elérhető egy egészséges, erős, elegáns test és magabiztos, friss, elégedett lélek.

Mi számodra a testmozgás, és milyen mozgásformákat ajánlasz a követőidnek?

R: Mára a testmozgás számomra már nem órákat felölelő edzőtermi edzést jelent. Ennek oka pedig nem más, mint a megváltozott életvitel. Az egyetemi évek alatt órákat töltöttem edzéssel napi szinten, azonban jelenleg erre nincsen módom. Mivel szeretek minden fronton legalább jól teljesíteni – legyen szó korábban munkáról, most pedig a jelen feladataimról – ki kellett alakítanom egy olyan edzéstervet először csak saját magamnak, mellyel ugyanazt az eredményt érhetem el lényegesen rövidebb idő alatt, mint korábban. Ennek ára azonban a maximális koncentráció és erőkifejtés. Ha viszont arra gondolok, hogy napi maximum 30 perc alatt elvégezhetem edzéseimet, melynek minden pillanatát élvezem, s nem kell róla és a magabiztosságomról lemondanom, megéri.

A Testszobrász edzéseket elsősorban azoknak ajánlom, akiknek maguknak is számos fronton kell teljesíteniük, s korlátozott szabadidővel rendelkeznek, de eredményt akarnak elérni testük formálása terén.

Emellett sokféle mozgásformát igyekszem bemutatni az oldalon, s mindenkit arra buzdítok, mindegy mit mozog, csak csinálja. Mert az embert mozgásra teremtették. Minden baj abból adódik, ha ezt az ősidők óta fennálló tulajdonságunkat elfojtjuk magunkban.

Mik a táplálkozási alapelveid, esetleg valamilyen konkrét táplálkozási formát követsz?

R: A táplálkozás, amit követek alapvetően a „mértékkel minőséget” alapelvre épül. Nem gondolnám, hogy bármely tápanyagot ki kellene hagynunk az étrendünkből, hiszen – ahogy azt fogazatunk is bizonyítja – mindenevőknek lettünk teremve. Az elfogyasztott ételek arányán érdemes elgondolkodni céljainknak megfelelően. Vagyis, ha valaki le szeretne dobni pár kilót, érdemes csökkentenie az elfogyasztott szénhidrát és zsír arányát.
Súlyt megtartani azonban csak akkor tudunk, ha megtaláljuk a számunkra megfelelő egyensúlyt. Sajnos a csúcsforma nagyon nagymértékben a táplálkozáson áll vagy bukik, s ezt a legnehezebb belőni. Azon túl, hogy saját testünk ismerete szükséges hozzá, elengedhetetlen az akaraterő és önkontroll.

Ha valaki hozzád fordul, mert nem érzi jól magát a bőrében, milyen módokon, tanácsokkal tudsz neki segíteni?

R: Mindenképpen azt javasolnám, hogy legalább heti 4 alkalommal sportoljon. Azért használom ezt a szót, mert tapasztalatom szerint sok nőtársam hajlamos azt hinni, hogy a takarítás, vagy a gyermekek hajkurászása a játszótéren kiválthatja a sportot. Bár kétségtelen, hogy ezek a tevékenységek is komolyan elfárasztanak, élettani szempontból változást nemigen hoznak.

Vagyis testünk erősebb, formásabb nem lesz tőle, s valószínű szívünk, keringésünk és tüdőnk sem erősödik tőle. (Mondjuk, ha kétnaponta futunk a gyerek mellett 2-3 kilométert, míg ő bicózik, az más.) A sport mellett pedig a meglévő táplálkozási szokások szigorú megvizsgálását, s ha szükséges, változtatások alkalmazását javasolnám.

Mozgás és/vagy egészségtudatos táplálkozás? Érdemes-e egyiket a másik nélkül?

R: A válaszom az adott embertől és a körülményektől függ. Vagyis egy egészséges emberre azt mondanám, nem érdemes a kettőt egymás nélkül végezni. Saját magamon tesztelve bizonyítottam, hogy a táplálkozás visszafogása sport nélkül nem hozza meg a várva várt eredményt, csak lelassult anyagcserét, lehangoltságot, állandó éhséget és a szellemi és fizikai teljesítmény romlását eredményezi.

Abban az esetben azonban, ha valaki egészségi állapota miatt nem tud mozogni (pl. valamilyen betegsége nem teszi ezt lehetővé), úgy gondolom, egy egészséges táplálkozás önmagában is komoly egészség- és közérzetjavuláshoz vezethet. Ez azonban extrém eset. Általában a gyors gyaloglás, úszás vagy kirándulás nem szokott megártani.

Aki követi az oldaladat tudja, hogy most éppen a Paleolit táplálkozással próbálkozol, azt tesztelgeted. Honnan jött az ötlet?

R: Nagyon sokat olvasok a legújabb táplálkozási trendekről. Legtöbbjüket megismerve elképedek és rosszul leszek, ha belegondolok a lehetséges következményibe. És itt szeretném megjegyezni, hogy mindenki gondolja át józan paraszti ésszel az adott (divat) diétát, mielőtt belefogna. Ne akarjuk egy hét alatt ledobni az évek alatt felszaporodó kilókat.
De visszatérve a kérdéshez, már hosszú ideje izgatta a fantáziámat ez az életmód. Tudni szerettem volna, mennyire érinti mélyen a pénztárcát a Paleo betartása, s érdekelt, valóban tapasztalhatóak-e azok a kellemes „mellékhatások”, melyekről oly sok paleolit-követő beszámol.
Mindemellett kíváncsi voltam a diéta betartásának bonyolultsági fokára is. Egyelőre még 3 hétig tesztelem a programot, s meglátom, mit tartok meg belőle magamnak a jövőben.

Milyenek az eddigi tapasztalataid?

R: A tapasztalataim alapvetően pozitívak. Eddig megnövekedett energiaszintről és mínusz 1,5 kilóról számolhatok be.
Vannak-e egyéb táplálkozási módok, amelyeket kipróbáltál, kipróbálnál a jövőben? (pl.vegetáriánus táplálkozás, Harcosok étrendre, Atkins diéta, 90 napos?)

R: Nos, igen. A 90 napos étrendet próbáltam és ebből a heti egy gyümölcsnapot, valamint a délelőtti gyümölcsfogyasztást jegyeztem meg magamnak jól, s gyakran alkalmazom.
Az Atkins diéta számomra nem követhető, a blogomon le is írtam ennek okát. Fontosnak tartom, hogy egy étrend ne legyen egyoldalú és az egészségre káros. A „lassan járj, tovább élsz” elv követője vagyok a fogyás terén is.

A következő tervem egy fitness versenydiéta kipróbálása, ami kőkemény, ezért fel kell kötnöm az alsóneműt elég magasra. Míg a paleo esetében az energizálás és tisztulás a cél, ebben az esetben eredmény-orientált leszek. Vagyis a testkompozícióban bekövetkező változásokra leszek kíváncsi.

Úgy érzem, elindult egy folyamat Magyarországon, és egyre többen fordulnak egy egészségesebb tudatosabb életmód felé. Egyetértesz-e ezzel, és ha igen, szerinted mi indította el ezt az örömteli változást?

R: Azt gondolom, ez így van, de sajnos az egészséges életmód még mindig nagyban pénztárca függő. És ha mélyen belegondolunk, sajnos ez valóban nem olcsó mulatság, ha körbenézünk az „ABC”-ben, vagy meglessük a helyi edzőterem árait. És itt jön a képbe megint a Testszobrász.

Az oldal bizonyítja, hogy ha akarjuk, soványabb pénztárcából is tudunk egészségesen élni. Hiszen ott vannak az ingyenes edzések, a saját és mások trükkjei, tapasztalatai. De ha mindez kevésnek bizonyul, két dologra hívnám fel a figyelmet: akarat és gondolat. Vagyis, el akarod érni a célod? Nagyon? Akkor gondolkozz és csináld! Hiszen az élet bármely területén mindig és minden fejben dől el.

Rita oldala: Testszobrász

Testszobrász a facebookon: Testszobrász a facebookon

2013. április 26., péntek

Bienvenue en France

Szerda este megérkeztünk Dunkerque-be. Az érkezést stílusosan egy jó steakkel ünnepeltük meg, amit színes borssal kevert szósz és fokhagymás-dióolajos párolt zöldbab kísért. Nem vagyok egy nagy steakfogyasztó, és bevallom elkészíteni se tudom tökéletesre, de amikor Franciaországba keveredek, egyszer biztosan elcsábulok rá. Fejlődőképes vagyok egyébként, virtuálisan meg is veregetem a saját vállam, mert régen csak teljesen átsütve mertem megkóstolni, de most már a közepesen átsült verziót rendelem. Nem, a véres steak ideje nálam még nem jött el... Apró léptek... Az első két éjszakát egy szállodában töltöttük, ami Dunkerque kikötőjében van és ahol a tengerre nyíló, szuper reggeliző is van. Mint már írtam többször is, nagyon szeretem a szállodai reggeleiket. Az elmúlt években rengeteget utaztam a munkám miatt, és sose tudtam, napközben hol-mikor jut majd idő enni, de a hajnali keléseket megkönnyítette a színes svédasztal, ahol nyugodtan át lehetett gondolni az előttünk álló napot.
Ma átköltöztünk a szállodából egy mobilházba. Itt fogunk lakni, míg át nem költözünk a lakásba elsején. Láttatok már ilyet? Kíváncsiak vagytok rá, hogy néz ki belülről?

2013. április 21., vasárnap

Interakív, 'szép új világ'

Készítettem egy facebookos közösségi oldalt is a bloghoz, így könnyebb lesz a franciaországi éttermi munkából lopott pillanatokat, éttermi tesztelgetéseket real-time megosztani veletek. Ettől függetlenül a blogom továbbra is aktív marad, cikkekhez, receptekhez, a pillanatot elkapó bejegyzések, fotók viszont ezután a facebookra kerülnek.

Új oldalam: Együk végig Európát

2013. április 20., szombat

Gyertek, együnk csigàt - elfeledett vázlat 2011ből

Az összes valamirevaló francia barátom, ha felteszik neki a kérdést, kérsz egy kis csigát? Vérmérséklettől függően a következőképpen reagálnak: fintorog, pfujol, kiszalad a szobàbol, vagy éppen megkérdőjelezi épelméjűségedet.

En azonban bátran vállalom különcségemet, és megkóstolok bármilyen nemű és àllagu újdonságot, mert anyukám arra tanított, hogy semmire nem mondjuk azt hogy pfuj, amíg meg nem kóstoltuk.

Szóval ma ebédszünetben elugrottunk venni egy zacskó csigát, és ma este nekiláttunk a nagy műnek.

Sütés előtt



Sütés után



Kitàlalva



Kicsomagolva



Kértek egy falatot?

Süssünk egy quiche-t vacsoràra - elfelejtett vázlat 2011ből2


A franciàk egyik nemzeti eledele a quiche, ami tulajdonképpen egy gazdagon feltuningolt omlett vajas tésztakosàrkàban. Az egyik kedves itteni baràtnom nagy mestere ennek a tortàcskànak, így mindenféle izben és formàban volt màr szerencsém megkóstolni és megsütni is. A képeken a quiche lorraine-t làthatjàtok, az elzàszi, baconos verziót. Biztos ami biztos én a bacon mellé egy fej hagymàt is pirítottam bele, csak az ize miatt...

Azért is szeretem ezt az ételt egyébként, mert nagyon gyorsan elkészül, pepecselősnek tűnik, de kb. 10 perces előkészítést igényel csak, és tovàbbi 20-30 perc ami alatt megsül.
Az pont elég arra, hogy előkészítsd a terítést, összedobj mellé esetleg egy salàtàt, (amint làtjàtok én nem vittem tulzàsba) és amikor elkészul, olyan klassz, nagyon nagyon finom és még jol is mutat, sok dicséretet lehet bezsebelni vele.

Mondjuk volt valaki, aki màr elokészités kozben is lelkesen drukkolt, bàr szerintem csak néhàny finom falat reményében...

Szerintetek kapjon o is egy szeletet?

Interjú utazásról, ételekről, rólam

Kinga barátnőm és volt főiskolás csoporttársam készített velem egy interjút az utazós blogjához, ami nekem is kapóra jött, mert szívesen leírtam volna nektek, hogy is kerül a rendszer a rendszertelenségbe, hogyan jön össze az étel, az utazás, az élet...

Kinga blogja: Interjú velem

2013. április 16., kedd

Finom salit vacsorára?















Tegnap este készítettem ezt a salátát, az egyik kedvencem. Kis trükkje a céklában áll, ami nem az üveges agyoncukrozott rettenet, hanem a céklarépa megmosva, alufóliában megsütve. A sütési ideje kb. egy óra, közepes lángon, de inkább hagyatkozz az ösztöneidre, mert mérettől zsengeségtől függően ez az idő változhat, ha érzed az illatát, kezd el villával szurkálni hogy áll. Érdemes a kisebb darabokat venni, könnyebb dolgozni velük és kisebb a valószínűsége annak, hogy fásak. Ha a cékláid megsültek, nyugodtan hagyd még őket a lezárt sütőben, kihűlés közben szépen megpuhulnak

Míg a cékláid puhulnak, előkészítheted a többi hozzávalót. Én két kis céklához 2-3 darab savanykás almát szoktam számolni, ezeket lereszelem a salátás tálba. Ezután csíkokra vágok egy nagy fej vöröshagymát, összekeverem az almával és megsózom, megborsozom őket. Ha nagyon savanykás az alma egy kis cukor vagy édesítőszer is kerülhet rá. Ezután veszem elő a cékláimat, és ha már kihűltek, akkor lereszelem vagy kockákra vágom őket, ízlés szerint. Ezt is hozzákeverem a salátámhoz, egy csepp ecetet teszek rá, hogy a lila színt az összes hozzávaló átvegye, és teszek rá egy kis római köményt, amitől pikáns-illatos lesz az egész.Ezután már csak a rukolát kell hozzákeverni és kész is a salátánk

Ha önmagában soványnak éreznéd a zöldség-vacsorát, készíts hozzá lágy vagy kemény tojást, nagyon illik hozzá az íze, esetleg egy kis sült bacont. A másik tuti ötlet, ha tejszínes spagetti mellé adsz egy adaggal, a színe is feldobja a tányért és a napi vitamin-bevitel is garantált.

2013. április 15., hétfő

Pénteki képek

Kis csapat Annánál a főzőtanfolyamon








Ha szeretitek a fokhagymát, akkor ezt a sült fokhagymát mindenképp kóstoljátok meg kenyérre kenve,isteni. Az alábbi oldalon hasznos infókat találtok hozzá, hogyan készítsétek el a lehető legfinomabban.

Fokhagyma fun-oknak: Sült fokhagyma Kaldeneker módra

Ez a reteklevél pesto, ami nagyon finom, egészséges és nem mellékesen az eddig kidobott reteklevelekből alapanyag válik.Ha kiváncsiak vagytok, a receptjét Annánál elolvashatjátok. Szerintem ha szép levelű retket kaptok a zöldségesnél, mindenképpen próbáljátok ki.

Anna Vega blogja: Vegasztromània

2013. április 13., szombat

Zöldségkosàr

Igyekszem hasznosan tölteni a még itthon töltött időt és minél többet tanulni és gyakorolni a főzést, olyan emberekkel találkozni akiknek ez szintén szívügyük . Így keveredtem tegnap Anna vegetáriánus együtt főzős estjére. Megtisztelő a bizalom amikor valaki megosztja a saját otthonát másokkal, hogy együtt hozzanak létre valamit. Otthonos és barátságos... Együtt főzni jó...

Anna Vega blogja: Vegasztromània

Az a jó az ilyen alkalmakban, hogy spontán társaság gyűlik össze, akik inspiràlhatjàk egymást, együtt ötletelhetnek. Nekem, mint nem vegànak érdekes volt hallgatni, hogy a többiek mit, hogyan esznek, készítenek, milyen nehézségekbe ütköznek esetlegesen bevásárlás, vendéglátás esetén.

Az egyik lány közülünk speciális étrenden volt és nagyon kevés dolgot ehet. Nagy respekt neki, hogy ezen a szűk keresztmetszeten belül is megtalálja az ötletes és finom lehetőségeket. A mindenféle allergiám miatt a jövőben szeretnék foglalkozni ilyen és ehhez hasonló speciális táplálkozási igényekkel, és allergiás gyerekek étkeztetésével, hogy megkönnyítsem az életüket egyszerű receptekkel és ötletekkel.

Elsőre sokkoló élmény, amikor valami ételallergia vagy betegség miatt kiderül, hogy teljesen meg kell változtatni az eddigi evési szokásaidat, de az ilyen alkalmak és az egészség konyha követői segíthetnek, hogy a hátrányból akár előnyt is kovácsolj és az ismereteidet kibővítve új lehetőségeket láss meg.

2013. április 10., szerda

Tápiókapuding

Néhány napja egy kis Érdi Ázsiai boltba keveredtem ügyintézés közben, ott ajánlotta az eladó hölgy a tápiókalisztet. Lelki szemeim előtt amerikai családi filmek jelentek meg, ahol a gyerekek utálkozva ülnek a tápiókapuding felett, anyuka pedig diktálja beléjük. Rögtön tudtam, hogy nekem ez KELL, tudni akarom, hogy tényleg utálkozva kell e kanalazni a tápiókapudingot ?

Lelövöm előre a poént, nem, nem kell fanyalogni. Valószínűleg a filmes amerikai kiskölkök nagyon nem tudják mi a jó :) Egy nagyon finom, könnyű és egészséges desszert, ami ráadásul hamar elkészül és még a tetejében speciális diétákba is illeszthető, ugyanis gluténmentes.

Elkészítése: Melegíts 3 deci tejet, fokozatosan kevergetve adj hozzá 5 evőkanál tápiókalisztet, kevergesd 8 percig. Ekkor add hozzá az előre kikevert 2 tojássárgájából, 1 evőkanál cukor/édesítőből, 1 evőkanál vaniliáscukorból és fél deci narancsléből álló keveréket, ezzel kis lángon további 3 percig keverd a pudingodat. Oszd el tálkába, hűtsd le legalább szobahőmérsékletűre és irány rémítgetni az amcsi gyerekeket :)

2013. április 9., kedd

Kedvenc zabkásám

Zabkása kókusztejjel, mézzel, fahájjal és friss gyümölcsökkel

Akkor eszem zabkását, amikor elegem van az étteremi kóstolások után a fűszerekből, jó ilyenkor valami natúr íz. Jolly joker gyors reggelire és vacsorára is, mert néhány perc alatt elkészül. Egy adaghoz beleteszel egy lábosba egy teáscsésze zabpelyhet,ugyanennyi kókusztejet és vizet, valamint egy csipet sót és fahéjat. Közepes lángon 4-5 perc alatt kb. tejbedara állagúra főzöd, kitálalod, megszórod a kedvenc gyümölcseiddel, mézzel és... Voilá

2013. április 8., hétfő

Húsevés kontra hús-nem-evés

Azért jutott eszembe a húst eszünk, kontra nem eszünk húst témakör, mert pénteken vegetáriánus főzőtanfolyamra megyek, és már előre izgatja a fantáziámat a dolog.

Nem új hóbort nálam ez a témakör, egész pöttöm korom óta gyökerezik a hússal való ambivalens kapcsolatom. Egész kicsi koromban, amikor még eretneknek számított a húsmentes életmód, állandó botránkozásra késztettem a környezetemet. Tudatosság nyilván nem volt benne, csak azt éreztem A dolog jó nekem, B dolog nem. De ezt valahogy a családom nem akarta tolerálni. Nem voltam rossz evő, a paradicsommártást krumplival megettem, de a húsgombócot mellé nem. A vajas kenyeret rászórt pirospaprikával szerettem, szalámival nem. Hát, ez akkor még nagyon nem volt elfogadható a köztudatban, ezért erőszakkal tömték belém a húst. Jó dolog, hogy ez a felfogás az elmúlt években lépésről lépésre változik, és bekerül a köztudatba a húsmentes étkezés lehetősége és a vendéglátó egysége bővülő kínálata.

Bár nem vagyok vegetáriánus, ezért nem is bocsátkozom mélyebb fejtegetésekbe a témával kapcsolatban, de jól esik látni a fricskát amit a vegetáriánus étkezés ad a fanyalgóknak. Egészséges, változatos, ezerféle fogás. Emlékszem néhány éve egy vitára az akkori munkahelyemen egy vegetáriánus és a többi húsevő kolléga között. A tipikus kérdés merült fel a többség részéről: Hogy lehet változatossá tenni az evést hús nélkül? Azért maradt meg bennem ennyire ez a dolog, mert aznap a menzán direkt figyeltem ki-mit eszik/választ, és a válasz elég megdöbbentő volt :)

Azok, akik kételkedtek a változatos húsmentes menüben, 10ből 9szer rántott húst ettek sült krumplival, Mars szelettel és Colával :D Nesze neked változatosság :D Persze, szívük joga minden nap ugyanezt enni, de akkor hol az a híres változatosság?

Ami engem illet, és az évek folyamán a hússal kialakult kapcsolatomat, egy laza haveri viszonyhoz tudom hasonlítani. Ha előttem van 2 étel, az egyik húsos, a másik nem, biztos a húsmenteset veszem el. Ha itthon főzök, 10ből 8szor húsmentes fogás készül. Ezt a rutint valószínüleg a több éves Franciaországi múltam is megerősítette, ahol az emberek általában negyedannyi húst esznek mint itthon, és minden étteremben van a húsételnek egy halétel és egy vegetáriánus étel alternatívája.

Elhagyni a húst teljesen valószínűleg sosem fogom, de szívesen népszerűsítem a húsmentes recepteket és egy könnyedebb, egészségesebb életmódot.

2013. április 6., szombat

Visszaszàmlàlàs

Nem írogattam mostanság, mert kicsit légüres térben érzem magam. 3 hét múlva költözünk Franciaországba és az utóbbi időben úgy éreztem nincs már itthon értelme nagy dolgokba belekezdeni, mert úgyis félbeszakad, a félmunkát pedig nem szeretem. Tovàbbra is dolgozom az étteremben, ahol jól érzem magam mert nagyon jó a csapat, de az ételek nem azt a vonalat képviselik ami engem tényleg érdekel és fejlődni tudnék benne. Emellett továbbra is kuktáskodom Chef Makinál, ami nagyon jó dolog és sok újat tanulhatok, úgyhogy ez például hiányozni fog :) Szívesen folytatom ha hazajövünk egyszer. Franciaországban északra, Dunkerque-be fogunk költözni, és a terv az, hogy probàlok majd munkát/gyakorlati helyet keresni egy helyi étteremben és esetleg szakács tovàbbképzo tanfolyamokra beiratkozni. A következő egy-két év a tanulásé ;) Drukkoljatok...

2013. február 18., hétfő

Kuktàskodàs Makinàl

Szombaton "Hagyomànyos Francia Cukràszat" kurzuson segédkeztem Chef Maki iskolàjàban.

Érdekes dolog a "színfalak mögött" lenni egy ilyen profi csapatban. Ahhoz, hogy a résztvevők szàmàra élvezhető és élményszerű legyen a tanfolyam, a háttérben olajozott és szigorú csapatmunka van. Amíg a bemutató szakács a tanulókkal főzőcskézik, a kukták igyekeznek mindent a séf és a tanulok keze alà adni. Külföldi séf esetében tolmácsolnak, az eseményről fotókat készítenek, pakolnak, hámoznak, mosogatnak, és igyekeznek félszemmel ellesni a bemutatott technikákat :)

Az eredmény magáért beszél, a kis csapat kezei alatt 3 óra alatt 5 féle desszert született, amit a tanfolyam végén az utolsó morzsáig elfogyott.

Ki is Chef Maki: Interjú Makival

2013. február 13., szerda

Makifood

Tegnap este voltam kukta meetingen a Makifood főzőiskolaiban Pesten. Azért jelentkeztem hozzájuk, hogy az éttermi munka mellett egy másik irànybol is fejlődhessék szakácsként. Egy nagyon profi bemutatóterem konyhàjàban tartanak tematikus főzőtanfolyamokat válogatott séfek vezetésével. Szombaton megyek az első tanfolyamra segédkezni, nagyon kivàncsi vagyok milyen lesz :) Egy francia cukrász tart majd cukrászati alapismeretek kurzust.

2013. január 9., szerda

LEVES.

Ismeritek a Kálvin téri LEVES. elviteles gyorséttermet? Ott ebédeltem ma a legjobb barátnőimmel, egyikük már nyitás óta nagy rajongója a helynek.

Szeretem az ilyen kreatív hazai kisvállalkozásokat, amelyek hirtelen elszaporodása és gyorsan ívelő sikere is mutatja, hogy a McDonaldson túl is van élet és a vásárlókban kísérletező kedv is.

Ha Pesten jártok és kipróbálnátok valami újat, egyetek egy levest a LEVES.-ban. A menü levesből és paniniből készült melegszendvicsből áll, 790Ft.-ért. Ár érték arányban szerintem Budapesten ez nagyon jó

Ízelitőként az mai leves kínálat:

  • kakukkfüves kukorica
  • marokkói lencse
  • cheddar csirke
  • tandoori csirke
  • hideg málna
  • 2013. január 7., hétfő

    Gasztronómia időutazás

    Szeretem, amikor megtalálnak a dolgok. Decemberben Heston Blumenthal középkori vacsoráit néztem, amelyben lefőzi a már történelemmé vált, számunkra meghökkentő/undorító vacsorákat.

    Ezután néhány nappal a decemberi "Magyar Konyha"-ban olvastam egy riportot amiben Heston azt boncolgatja, hogy biztos a mi történelmünket átkutatva is vicces/horrorisztikus/megdöbbentő fejedelmi vacsoraasztalokat és ízkombinációkat találhatnánk.

    El is gondolkodtam rajta, vajon van-e ezzel foglalkozó könyv Magyarországon, És igen, van :) Keresnem sem kellett, megkaptam karácsonyra.

    Ajánlom nektek is Bogos Zsuzsanna: Fejedelmi lakomák című könyvét és blogját: csombor.blog.hu

    Egy kis ízelítő belőle :)

    Így például Bethlen Miklós arról számol be Önéletírásában (1708-10), hogy vendégeivel legalább két órát eltöltött az asztal mellett egy-egy lakoma során – borozás esetén pedig ez az idő még több volt. Ilyenkor sokszor unta magát, mert nem tudott annyit enni, és így olykor fél óráig is csak az asztalra könyökölve nézte vendégeit, és kínálgatta őket. Náluk egyébként az ebédet 11-kor, a vacsorát pedig 7 órakor tálalták fel. Apor Péter a XVII. század erdélyi szokásairól szólva ( Metamorphosis Transylvaniae-ben - 1736) leírja az étkezés menetét, az egyes evőeszközök, tányérok, poharak kinézetét is. Thurzó 1603. január 28-án az alábbi ételsort láthatta maga előtt az asztalon:

    Ebéd Tehénhús tormával; Kappan metélt lével; Borjúhús tiszta borssal Kappan borsporral; Savanyó káposzta tehénhússal; Bárányhús eczettel, hagymával; Kuchreit Kappan gyümölcsös lével; Lúd törött lével Csuka rántva; Koczka fánk; Törött kappan Vacsora Kappan sütve; Veres káposzta tehénhússal Tehénhús petrezselyemmel; Borjúhús lemóniával Ponty sütve, borsporral, vajjal; Lúd fekete lével Tehénhús pecsenye; Bárányhús sályával Kappan tiszta borssal; Tikmony rántva Tüdő tiszta borssal; Disznóhús pecsenye fogolymadárral Kenyér kása

    Azt, hogy az egyes ételeket a kor szokása szerint körülbelül hogyan készítették, megtudhatjuk, ha fellapozzuk az ekkor íródott szakácskönyveket. Két könyvet hívhatunk segítségül. Az egyik 1601-ben jelent meg, Thököly Sebestyén szakácsának, Szent Benedeki Mihály receptjeivel, Késmárkon. A másik az 1695-ben, Tótfalusi Kis Miklós nyomdájában kiadott Szakácsmesterségnek könyvecskéje.

    Az ételsorban levessel nem is találkozunk, ugyanakkor a változatos húsokból készült sültek mellé különféle mártásokat tálaltak. Érdekes ezek gazdag fűszerezése is. Leginkább a sót, borsot, gyömbért, sáfrányt használták. Erről tanúskodik szakácskönyveink mellett az is, hogy az erdélyi habán kézművesség egyik jellegzetes terméke a 16-18. század között éppen a gyömbértartó-palack volt. A sáfrány magyarországi jelenlétéről pedig már a 13-14. századból van adatunk, és az is tudható, hogy a 18. században még termesztették az ország északi részén, így Nyitra és Túróc vármegyében. De találunk más fűszereket is ezekben az ételekben. Így például január 28. ételeiben – a korabeli szakácskönyvek receptjei alapján – felhasználhatták a következőket: zsálya, fenyőmag, fahéj, petrezselyem, szerecsendió, szegfű, tárkony.

    Gyakran szolgálták fel a húst valamilyen gyümölccsel – ami a töltelékbe vagy a mártásba kerülhetett. Utóbbit példázza a „kappan gyümölcsös lével” elnevezésű étel receptje: „Süsd meg az igen szép kövér kappant szép pirosan, de ezt ne szárazd, és ilyen módon csinálj alá levet. Végy annyi bort, mennyit itélsz elégnek egy kappan alá, metélj czipót bele, és úgy forrázd fel, azután szűrd szitán által, hogy az leve sűrű legyen: apríts bele almát hosszatában, körtvélt széles vékonyan, tégy bele tengeri és malosa szőlőt mondolával és ezekkel együtt főzd, tégy bele mézet is büvön: sáfrány, bors, fahaj kell bele. Hogy fel adod, tedd felöl hidacskára az kappant.” Figyelemre méltó még a citrom (borjúhús lemoniával), valamint a dió és a mandula használata is húsok mellé.

    Ha az egyes mártásokat nézzük, azt láthatjuk, hogy sűrítésként leginkább kenyérbelet, valamint az adott állat vérét használták. A „fekete lév” ugyanis (a mártásban vagy a hússal megfőzött) kenyérbéllel, ecettel, vízzel, borral és vérrel készült. Az ezeket az alapanyagokat tartalmazó mártásokat - az adott ételtől függően - az alapfűszereken kívül almával vagy körtével, mazsolával, vöröshagymával, fügével, dióval, esetleg mandulával ízesíthették még. A „törött lével” tálalt lúd is ilyen lehetett, hiszen a törött lé a következőképp készült: a húst sós vízben kezdik főzni, „tégy egy darab fejér kenyeret belé, vereshagymát, egynéhány petrezselyemgyökeret; ezeket meg kell jól főzni, és mikor megpárolod, a kenyeret, hagymát, petrezselymet, szűrd át a szitán, és a hús levével feleresztvén tedd a tűzhöz, szép aprón hasogatott petrezselyemgyökérrel együtt főzd meg jól; sáfrány, gyömbér belé, tálald fel.” A kenyérrel sűrített mártások közé tartozik a „borsporral” is."

    2013. január 6., vasárnap

    Miből lesz a cserebogár?

    Tavalyelőtt indítottam ezt a blogot, még Franciaországban dolgozó, étterem és evésmániás gasztro rajongóként,azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán... :) Az erre fordítható időt akkor megfojtotta a munkám, de éles kanyart vettem. 2012-ben szakácsvizsgát tettem és otthagytam a szakmámat. Jelenleg egy szálloda éttermében dolgozom gyakornokként és készülök a következő lépésre. Erről szól majd a folytatás